MIMSZ

Összeállította: prof. Dr. habil.Hegyi Gabriella MD. PhD.
(Yamamoto Rehabilitáció Intézet, a PTE budapesti referenciacentruma és oktatóhelye)

(Miniszteri Természetgyógyászati Tanácsadó testület tagja 1994 - 97, honoris causa miniszteri kinevezett vizsgáztató,
Nemzetközi Orvosi Akupunktúrás és Kapcsolt Technikák Szövetségének vezetőségi tagja, Magyar Biofizikai Orvosi Társaság elnöke, MAOT elnöke (2004-...)
Komplementer Medicina Szakmai Kollégiumi Tagozat elnöke (2010-2016, majd tagja 2016-2020), Magyar Integrativ Medicina Szövetség elnöke (2019-)
WHO szakértő CAM témában (www.mtmt.hu/hegyi /Hegyi Gabriella)

1997. tavaszán – azaz éppen 25 évvel ezelőtt születtek meg Magyarországon azok az első jogszabályok, amelyek a természetes gyógymódok hazai létezésének és művelhetőségének kereteit jelölték ki és hosszú évek várakozása után legalizálták a természetgyógyászati tevékenység egyes fajtáit, megfelelve ezzel a WHO CAM irányelveinek.

Az 1997 márciusában majd májusában – több éves előkészítő munkát követően – napvilágot látott 40/1997.(III.05.) Korm.rend. és 11/1997.(V.28) NM. rendelet mérföldkő volt a természetgyógyászat hazai történetében
Évtizedek „ex lex” állapota után végre jogszabály ismerte el Magyarországon is a természetgyógyászati diagnosztikai és terápiás eljárások hivatalos létezését és egyben azok művelőinek jogszerű szakmai tevékenységét.

A jogszabályok nevesítették és behatárolták a komplementer gyógyeljárások azon körét, amelyet megfelelő képzettség és hatósági engedély birtokában hazánkban is gyakorolni lehet.
A kormányrendelet továbbá rendelkezik a képzésről és a képzési helyül szolgáló intézményekről.
A gyakorolható tevékenységek körét két csoportba sorolják; úgy mint orvosi diplomához kötött tevékenység és középiskolai vagy nem-egészségügyi felsőfokú végzettséghez kötötten gyógyító eljárások.

Az orvosi diplomához kötött tevékenységek:

• Homeopátia,
• Manuálterápia,
• Hagyományos kínai orvoslás,
• Ájurvédikus és tibeti hagyományos orvoslás,
• Biológiai fogorvoslás,
• Neurálterápia,
• Méregtelenítő módszerek, böjtkúrák,
• Antropozofikus orvosi módszerek,
• A vér oxigenizálásán alapuló terápiák, hematogén oxigenizáció, (később ez megszünt)
• Biorezonancián    alapuló    eljárások,    (később    ez    beolvadt    a    fizikoterápiás módszerek alkalmazásába a TCM oktatásban)
• Csak    diagnosztikai    célú    természetgyógyászati    vizsgálati    módszerek – megszüntettük, mert kifogásolta az MTA és védhetetlen is volt

Orvosi    diplomához    és    egyéb    felsőfokú    szakképzettséghez    
nem kötött tevékenységek:

a.) Csak    szakképesítés    megszerzése    után    végezhető    természetgyógyászati tevékenységek:

• Akupresszúra,
• Alternatív mozgás- és masszázsterápia,
• Életmódtanácsadás és terápia,
• Reflexzóna terápia

b.) Vizsgával záruló továbbképzéssel megszerezhető, képesítés után végezhető tevékenységek:

• Alternatív fizioterápiás módszerek
• Bioenergiát alkalmazó módszerek (ez évek óta szünetelő képzési forma a
• Szakmai Kollégiumi Tagozat  és az OKFŐ javaslatára)
• Fitoterápia
• Fül akupunktúrás addiktológiai eljárások
• Kineziológiai módszerek
• Szemtréning eljárások

A jogszabályok három fontos kerettényezője volt, hogy

• 8 általános iskolai végzettséggel – azaz középiskolai végzettség nélkül – nem adott lehetőséget a természetes gyógymódok alkalmazására, vagyis minimum középiskolai végzettséget követelt meg,(bár a kivétel erősíti a szabályt, volt, aki megkapta a működési engedélyét így is)
• a tevékenység végzését meghatározott képzéshez és vizsgáztatáshoz kötötte,
• a természetgyógyászati tevékenységet egészségügyi tevékenységgé minősítette, annak minden felelősségével és iparűzési engedély helyett egészségügyi hatósági engedély, vagyis ÁNTSZ működési engedély beszerzését rendelte el.
• a Szakmai Kollégiumi Tagozat megalkotta a minimum feltétel rendszert is (2012)

Ezek a megkötések, mélyreható pozitív irányú változásokat indukáltak a természetgyógyászat meglehetősen szabados, szabályozatlan világában, ahol több évezredes értékes gyógymódok becsülete és hatásossága is megkérdőjeleződhetett bizonyos spirituális vagy okkultista „tudományok” kétes hírneve miatt.
Ugyancsak elengedhetetlenül fontos volt annak tisztázása és leszögezése, hogy, aki gyógyítani akar, az a működési engedély kézhezvételétől számítva egészségügyi dolgozóvá válik és annak összes jogi és szakmai felelősségével bekerül egy szigorúan hierarchikus rendszerbe – az egészségügyi ellátó rendszerbe - , ahol mindenkinek meg van a szakképzettsége szerinti helye és feladatköre, legyen az segédápoló, masszőr, reflexológus vagy orvos.

A fenti rendeletek képzési helyként az Egészségügyi Továbbképző Intézetet (ETI, jelenleg ÁEEK) és az Orvostudományi Egyetemeket jelölték meg, azzal a kikötéssel,
hogy az egyetemek szervezhetnek képzést és vizsgáztatást orvosoknak és csakis azzal a képesitéssel kaphatnak az ÁNTSZ-től engedélyt a működésre.

Mint ismeretes, az ETI-ben a középfokú végzettségűek és a nem egészségügyi felsőfokú végzettségűek oktatása és vizsgáztatása 1998 óta rendben zajlik; egyre kiforrottabb tanrend, oktatási anyag és vizsgakövetelmény rendszer alapján, 2020-ig kb 34.000 személy végezte el a képzéseket és vizsgázott.

MA egyedül a PTE Egészségügyi Kara szervez- mint Integrativ Medicina Tanszék- magyar szakorvosoknak TCM (Hagyományos Kínai Gyógyászat) , Neurálterápia, illetve Manuálterápia ágakban akkreditált képzéseket, amelyeket eddig (1986 óta) kb 5000 orvos végzett el.
A Semmelweis Egyetemen oktatott, a kínai Heilonquiang-i egyetemmel közös 4+ 1 éves képzés nem orvosi, kínai diplomával elismert képzettséget adva, kivételt képez, egy miniszteri rendelet alapján, ők 5 évre kapnak működési engedélyt, nem kötelező a Kamarai Tagság, sem a folyamatos képzési kötelezettség, amely felemás elismertséget és helyzetet teremt - a betegek részére sem biztonságos!!

ÁNTSZ „Működési engedély”-t az kaphat szakorvosként, aki az egyetemi vizsgaigazolást felmutatja. Ha nincs vizsga, nincs vizsgabizonyítvány és nincs OKFŐ- ÁNTSZ engedély!

Ez a paradoxon ellentmond minden józan megfontolásnak, amely a jogalkotókat és a szakembereket egyaránt arra ösztönözte, hogy a természetgyógyászati, komplementer gyógymódok, mint a gyógyítás elemei, megfelelő kontroll mellett és szakmai színvonalon beépülhessenek a betegellátás rendszerébe, azaz a természetes gyógymódok mielőbb integrálódjanak az egészségügyi struktúrába, az őt megillető helyen. Ez a WHO irányvonala is a Tradicionális Medicina témakörben (irányelvek: 2005-2023), évente Macaoban ülésezünk és javaslatokat teszünk a helyi kormányoknak! (magyar szakértőként meghívott vagyok)

Emiatt nem érvényesülhet a jogszabályok azon fontos tétele sem, hogy a nem-orvos természetgyógyászok szakmai felügyeletét a komplementer medicinában jártas szakorvosoknak kellene ellátnia.

Az orvosok egyetemi szintű – jogszabály által garantált – természetgyógyászati képzésének és vizsgáztatásának hiánya, mintegy 24 éve áthághatatlan és megkerülhetetlen akadályát képezi a nem-konvencionális medicina törvényes létezésének az orvostudomány területén. Mindez azon sajátságos szituációban, hogy a nem orvosi diplomához kötött, egyéb alternatív eljárások 1997 óta az egészségügyi ellátás tényleges – hatóságilag engedélyezett – részét képezik, valamint jó néhány komplementer terápiás évek óta OEP által finanszírozott tevékenység.Ilyen a reumatológiai ellátás területén az akupunktúra, neurálterápia (gyöki érzéstelenítés, blokádok).

A kérdés megválaszolására, hogy a 11/1997.(V.28.) NM rendeletben nevesített, orvosi diplomához kötött tevékenységek megfelelő tudományos alappal bírnak-e; az orvosi egyetemek 1998-ban, 2003-ban, majd 2015-ben a Magyar Tudományos Akadémiához fordultak.

Az MTA Orvosi Osztálya három gyógyító eljárást bizonyítottan tudományosan megalapozottnak minősített (akupunktúra, manuálterápia, neurálterápia), a többi esetén komplex tudományos vizsgálat elindítását javasolta az egyetemek számára, de ezek esetében sem zárta ki az egyetemi képzés lehetőségét.

Bár az egészségpolitikai irányítás 1998-ban és 1999-ben próbálkozott néhány jogszabály kiadásával és módosításával, mint az akadémiai véleményt figyelembevevő, és a 11/97.(V.28) NM rendeletet módosító 75/1999.(XII.28) EüM. rendelet, továbbá a 40/1997. Kormányrendeletet módosító 110/1998.(VI.03.) Kormányrendelet és a 216/1999.(XII.26.) Kormányrendelet, illetve megjelent az 1998. évi CLIV. törvény az egészségügyről, amely fejezetet szentelt a nem- konvencionális gyógymódoknak; a helyzet azonban továbbra sem oldódott meg.

Az 1997-98-99. évi jogszabályok komoly fejlődési folyamatot indítottak el a komplementer medicina helyének megkeresése és megtalálása területén és hatásukra ma már lényegesen tisztább viszonyok uralkodnak, mint 30 évvel ezelőtt, amelyek további tisztítást igényelnek (pl. a szürke szférában tevékenykedő nem- orvosok, mint „közérzetjavító szolgáltatók”, vizsgák nélkül. )
Ugyanakkor Szakmai Kollégiumi Tagozati és Tanácsi szinten is értékelhető volt az odafigyelés 2010-től kezdődően (addig a 4 egyetem és szakmai képviseletek miniszteri tanácsadó csoport működött) , amikor is a 3 tagú Tagozat és a 10 tagú Tanács letett egy 185 oldalas anyagot a rendeletek szigorítása és tisztítása céljából, mint a Miniszter Tanácsadó Testülete. Az utóbbi 4 év azonban sajnálatosan „üres járatnak” bizonyult, nem segítvén elő a további fejlődést, sem a szakma feletti kontrol, sem a képzések, sem a vizsgáztatások, sem a javaslattevések oldalán.

A jó irányú folyamat elakadt az orvosképzés részben megalapozott, részben túlzott aggodalmain, a rendeletek elavultsága, megújítás utáni igénye és az ellenlobby aktivitása, az egészségügyi szakmai felső vezetés érdektelensége (negatív példák mellett a pozitív példák és nemzetközi eredmények, publikációk nem ismerete) miatt.

Az akadémia állásfoglalása mentén, a képzés-oktatás-ellenőrzés és magasabb szakmai standardok kialakítása kb. 40.000 egészségügyi dolgozó (szakorvos és természetgyógyász egészségügyi dolgozó) érdekében ismételten időszerű.

Visszalépést jelent ebben a szakmában a Szakmai Kollégiumi Tagozat megszüntetése, (hiszen protokoll készítést is végzett pl. nem specifikus gerincbetegségek témában EBM vonatkozásában, aminek sorsát mi sem ismerjük...)

A nagyszámú, jelenleg illegalitásban dolgozó és működő természetgyógyász, (akik már el sem mennek az AEEK-ba vizsgázni, mert nincs szervezetten ellenőrzésük), valamint a szakmaisággal működő szakorvosok érdekében (prevenció, rehabilitáció, fizioterápia, életmódtanácsadás) mihamarabb szükséges lenne egy olyan intézkedés és annak végrehajtása, amely ezen szakma további tisztulásához vezet, megőrizve annak nemzetközileg is elismert értékeit (NATO 2012-2014, CAMbrella-2010-2013- projectben magyar kutató meghívása).

További problémát jelent az akkreditált, pontszerző szakmai tanfolyamok értékelésének félévente megismételt folyamata is, eddig a KM Szakmai Kollégium
tette ezt, jelenleg is kb. 50 ilyen tanfolyamot hirdettek meg az OFTEX-en- megoldásra vár ez is. Kérdés: ki és hogyan értékeli majd ezeket?

Megoldásra váró feladatok:

1. országos és területi szakfelügyeleti rendszer kialakítása (szakorvosokkal, akik értenek hozzá)
   2. Rendelet újragondolása és szigorítása , átdolgozása a releváns szakmai szervezetek bevonásával
   3. Képzés-oktatás-vizsgáztatás-ellenőrzés betartásának szabályozása, egyetemi rendszerbe illesztése (Bsc, Mscszintek kidolgozása és engedélyeztetése )
   4. Szabadon választható, akkreditált tanfolyamok bírálata és véleményezése
   5. Javaslattevő, konstruktívan együttműködő testület felállítása (erre szolgált a MIMSZ megalapítása is)

Motto: „Az élet azonban mindig utat tör magának, és előbb-utóbb legyőzi az aggodalmakat!”